nerve

Sajnos úgy látszik, az elmélet nem fedi a gyakorlatot. Csak erős 2 hónap után akkora a szeg a lekiismeretemben, hogy pár sort ténylegesen iderakjak. Ami azt illeti, minden fejjel lefelé van az utolsó poszt óta. Mint élet, mint munka, mint hivatás, a többiről meg kedvem sincs írni. Összegezve az egészet, több a pozitívum, mint a negatívum, de ami kimerültséggel ez jár, azt nem gondoltam volna. Munka után menjünk dolgozni és még így is jóbarátok rettenetes terheket vesznek le a vállamról. Persze sokmindennel ki tud egészülni unalmasnak kicsit sem nevezhető életem. A mai nap pl x köbméter trágya megmozgatásával telt, hogy a szüleimnek valami segítséget viszonozzak, hogy Ők megannyi éven keresztül tolerálták nárcisztikus illetve gyakran neurotikus viselkedésemet, amit a mai napig annyira szégyenlek, hogy arra szó nincs. Szal ma ezt dobta a gép. Állapotom: Agrár. Ami a legjobban felbaszott, hogy a vízhólyagok pont olyan helyen keletkeztek a kezemen, hogy a kártyát ne tudjam forgatni. No sebaj. Ez van. Édesapám két összetett mondattal lenyomta a bennem keletkezett indulatot: "Rá se bassz, elmúlik. Különben is, a munka nemesít, nem kell azt szégyellni." (Mégha az trágya villázás, ill. talicskázás is - a szerk.). Persze igaza volt, mint mindig. Vele nem tudok vitába szállni, ellenben Édesanyám akaratosságával, aki kérdőre vonta, hogy miért nem ebédelek, mikor x órája öklendezek az itt-ott száraz, de túlnyomórészt nedves sárgától a barnán át egész a feketéig skálázó GANAJ kotrásától. Nemtom, valahogy nem esett jól az étel, ennyi. Semmire nem vágyom ma, mint lesétálni a kedvenc pincémbe, venni egy jó palaczk 2007-es cabernet sauvignon-t, azt elpoharazgatni felette. Ami biztos, hogy a nap alkony utáni része a boré lesz ma, nem a söré. Úgyhogy nincs más hátra, mint előre. Kérem fejezzék be a beszállás! A következő megálló a sárga föld. Csúúúú- csúúúú..